Döntöttél, vége. Jó okod volt rá, talán nem is egy. Megbeszéltétek, ő dühös lett vagy csalódott, leginkább mindkettő. Próbált győzködni, gondold át újra, hajlandó megváltozni a kedvedért, meglátod! Csakhogy benned eltört valami, amit nem lehet és nem is szeretnél megragasztani. Ha egy ajtó bezárul, az azért van, hogy kinyílhasson egy újabb. Bízol benne, ezt ő is így érzi.

Ezzel együtt, nem ugrasz azonnal új kapcsolatba, nem flörtölsz és fel sem iratkozol mindjárt másnap egy társkereső oldalra. Hagysz időt az elengedésnek, meghallgatod párszor Quimbytől a Most múlik pontosan-t. Lassan párolognak pórusaidból az együtt töltött napok, hónapok. Kezdesz megkönnyebbülni. Azaz – csak kezdenél, mert ő újra és újra visszakéredzkedne. Folyamatosan lájkolja a posztjaidat, esemeseket küldöz és a jelenlétével üldöz. - Á, nem akarok én semmit! – vágja rá, amikor emlékezteted, hogy ti már végleg. – Csak barátilag, érted! – forszíroz egy találkát. Felajánlja, hogy telepíti a gépedre az új vírusirtót, persze szigorúan barátilag, majd érdeklődik, hogy sikerült az állásinterjúd, kizárólag barátilag. Talán már azt sem szabad? Majd elejti, mintegy véletlenül, hogy amióta szakítottatok, csak gyorskaját eszik, mert te voltál az, aki miatt hajlandó volt egyáltalán asztalhoz ülni. Hadd legyen lelkifurdalásod.

Eleinte kedvesen válaszolgatsz az e-mailjeire és a telefonjaira, a lehető legsemlegesebb hangnemben, mintha a szomszéd Klaudiával csevegnél. Igyekszel rövidre fogni, hogy érezze, ne is reménykedjen. Sajnos, ebből sem ért, vagy nem akar. - Ke-ress-ma-gad-nak-mást-és-hagyj-bé-kén! – gondolod, és nem sok választ el tőle, hogy oda ne vágd. Még akkor is, ha tényleg szeretted. Sőt, pont ezért! Azt kívánod, hogy legyen boldog, csak máshol és mással. Belemenj-e egy újabb találkába, hogy tudtára add, tényleg vége? Legfeljebb akkor, ha te magad biztosan nem fogsz meginogni. Mert nincs szörnyűbb, mint egy rágógumiszerűen nyúló huza-vona. Volt már ilyenben részem, és állíthatom, semmi jó nem sült ki belőle. Úgyhogy már azt mondom, ne. Ne találkozzatok, ha úgy látod, vele esélytelen a „maradjunk akkor barátok” verzió. Mert nem mindenki képes csak-barát lenni egy elmúlt szerelem után. Akkor sem, ha az egész inkább egyoldalú volt. Ha a párod a szakítást nem képes feldolgozni, többszöri megbeszélés után sem, ez éretlen személyiségre vall. Újabb bizonyíték, hogy jól tetted, nem mellette döntöttél.

Aki a volt párját tiszteli, a véleményét és a döntését is képes tiszteletben tartani. Úgy is, ha fájdalmas. Útjára engedi, mert megérti, nem találkoznak a párhuzamosaik. Majd rájön, mindenből tanul az ember. A csalódásból, a veszteség-érzésből is. Most éppen az elengedés képességét. Ebben a pillanatban ez neki nem vigasz, de egyszer talán ráébred. És nem, nem vagy szívtelen, amiért nem akarod folytatni. Csak egy realista útkereső, aki tudja, valahol még várnak rá.