Galgóczi Dóra blogja

A babavárás ideális időpontja: a MOST!

2018/04/19. - írta: Galgóczi Dóra

Vágyak, kétségek, remények és lebeszélések. A környezetünktől, a párunktól, önmagunktól. Hogy miért előbb vagy miért később, és legyen-e egyáltalán. Talán semmilyen kérdést nem övez ennyi szempont, mint a babatervezést.

kez.jpg

Gyerekként a játék babakocsit tologatva biztosak vagyunk benne, hogy ez lesz a mi utunk. Szülőnek lenni, amikor itt az ideje. Igen, de mikor van itt? Vannak, akik a minél előbbre esküsznek. Akár még a diákévek alatt, vagy rögtön utána. Milyen jó fiatal anyának-apának lenni, lazán felfogni a dolgokat, nem pánikolni. Egy rugóra járjon az agyuk a gyerkőccel, ne válassza el őket sok évtizednyi hézag. Ráérnek utána a karrieren aggódni, amikor ők már az iskolára készülnek. Így a nagyik is még tettre készek, bár lehet, hogy maguk is dolgoznak.
Majd jön a másik tábor érv-halmaza. Előbb érjünk el valamit az életben, legyen meg a lakás-kocsi-menedzserbeosztás, és majd utána! Ráérünk. Különben is, az érettebb szülők megfontoltabbak. Sok-sok tudást átadhatnak a csemetének, nem csak úgy lógnak a világban. Meglesz a biztonság, a burok. A mai negyvenesek olyan fittek, mint hajdan a húszasok, úgyhogy nincs itt semmi akadály.

Olykor a sürgetők kudarca a görcsös akarás lesz. A halogatóké az aggályok heggyé magasodása. Mi lesz, ha…? És mi lenne, ha…? Nézd, nekik is sikerült! Nézd, nekik sem sikerült! Jaj, csak azzal ne jöjjenek, hogy biológiai óra, mert frászt kapsz. És ha még egyszer valaki meg meri kérdezni, hogy na, mikor lesz már, akkor a fejére öntöd a bevásárlószatyrom tartalmát. Ennél az sem jobb, amikor kiposztolják, hogy lám, nekik összejött. Mintha direkt provokálnának, pedig persze, hogy nem azért tették ki, csak, hogy együtt örüljenek velük. Tudod, de mégis, jelnek veszel minden, a buszra feltuszkolt babakocsit és a magazinban hirdetett fogkímélő cumit.

Mielőtt még azt hinnéd, ennyi volt, rákezdi a másik oldal.

  • Gyereket, erre a világra?
  • Nem vagyunk már így is elegen?
  • Különben is, tizenévesen rászoknak a drogra, vagy ha nem, akkor le se tojják a szülőket, ilyenek ezek! Beszélni sem tudnak normálisan, csak szmájli meg lájkok.

Te ott állsz, az érvek húznak és taszítanak. Fenébe mindegyikkel! Lesétálsz a parkba, megállsz a szökőkút előtt. A víz nem gondolkodik. Lövell és csendesül ott és akkor, ahogyan kell. Már nem gondolkodsz. Az érvek lehullanak, mint a vízpermet cseppjei. Itt vagy, a mostban. Már tudod.

Ha bővebben is szeretnél olvasni erről, akkor szeretettel ajánlom a legújabb könyvemet:

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://noilelek.blog.hu/api/trackback/id/tr913832138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.