Galgóczi Dóra blogja

Megvigasztalod magad egy csokival

2019/08/21. - írta: Galgóczi Dóra

Bánatodban, mert ha már úgysem sikerült a fogyókúra ebben a hónapban sem, akkor legalább valami örömöd mégiscsak legyen. Hogy utána jön a lelkiismeretfurdalás, és még plusz két kiló? Az valahogy most kiesik, mintha egy rolót engednének le az agyadban.

csoki.jpg

Nehéz, nehezebb, még nehezebb

 Fogyni, hízni, izmosodni, több vitamindúsat enni, korábban lefeküdni, elkezdeni edzeni. Mindenkinek az a legnehezebb, ami az ő aktuális problémája. Nem szeretem ez esetben sem a licitálást.

„Jó neked, hogy olyan vékony vagy, bár adhatnék neked tíz kilót!” – mondja a duci, közben fogalma sincs, hogy a csontsovány másik csak arra vágyik, hogy végre legyen rajta valami nőies gömbölyűség. És igen, neki épp olyan nehéz, vagy még nehezebb a testsúlynövelés, mint a túlsúlyosnak a fogyás.

Ezért teljesen felesleges azt gondolni, hogy csak te vagy ilyen szerencsétlen, és mindenki más szebb, boldogabb, egészségesebb. Talán magadba esel, amiért egy kisebb műtét vár rád, közben nem sejtheted, hányan irigyelnek a kórház folyósóján, hogy nincs is annyira komoly bajod, mint nekik.
De neked, ott, akkor a saját problémád a legrosszabb, és ez érthető és igaz. A te félelmed, a te fájdalmad, a te bizonytalanságod. Nem veheti el senki egy legyintéssel, hogy „Bezzeg én…”

 Szurokba ragadt lábak

 Ilyesmi érzés, amikor már hosszú ideje küzdesz valamiért, és mégsem sikerül. Lépsz egyet végre, de a másik lábad mintha beragadt volna a szurokba, képtelen vagy haladni. Ha végre elérsz egy kisebb célt, valami közbejön és visszaránt talán még rosszabb helyzetbe, mint előtte voltál.

Ilyenkor vagy nagyon összeszeded magad, és a kudarc még több erőt ad, vagy – és ez a gyakoribb – végleg elkeseredsz és jönnek az ál-vigaszok. Fogyókúránál a csoki, egészségesebb étrendi törekvésnél egy olajban tocsogó gyorskaja, sportolási próbálkozásoknál két óra kanapén heverés. Mert csak te vagy ilyen szerencsétlen, és már úgyis minden mindegy.

Mindegy is lehetne, ha nem lenne a másnap. Amikor felkelsz és cseppet sem érzed magad jobban a tegnapi csokitól, junk foodtól, lustálkodástól. Hát neked még a vigaszok sem sikerülnek. Francba velük, fel sem kelsz inkább egész nap. Amikor úgy érzed, az egész világ összeesküdött ellened, akkor hagyj egy kis időt az önsajnálatnak. Még csoki sem kell hozzá. Mert ha már a világ (szerinted) nem szeret, legalább te szeresd magad egy kicsit annyira, hogy sajnálni is tudd. Hiszen akit nem szeretünk, azt nem sajnáljuk és vigasztalgatjuk, igaz? Hát most tedd meg. Öleld át magad gondolatban és sírhatsz is egy kicsit. Vagy nagyon.

 De aztán…

 Aztán valamivel jobb lesz. És újra belevágsz, csak most kicsit másképp. Talán úgy, hogy átgondolod, eddig miért nem sikerült. Lehet, hogy olyan irányt követtél, ami egyáltalán nem megfelelő neked, csupán egy séma. (Erről is írok a Legyél csak elég jó(l) – ha már nem vagy tökéletes című könyvemben.)
Vagy jó volt ugyan az irány, de nagyobb lépésekkel akartál haladni, mint ami jó lett volna, és aki túl gyorsan megy, az könnyebben felbukik.
Lehet, hogy egyszerűen csak elfáradtál és kell egy kis szünet, ami nem visszalépést jelent, hanem töltést a folytatáshoz.
Esetleg egyedül vagy a problémáddal, nincs aki segítsen, és ezért ilyen nehéz.

Úgyhogy:

  • ha kell, válts irányt
  • ha kell, lassíts az iramon
  • ha kell, tarts szünetet
  • és ha kell, kérj segítséget.

Minden gondolatod helyes, minden tettednek értelme van. Azért vagy Földlakó itt, hogy élvezd a legtöbb percét az ittlétednek – hát most kár lenne elszúrni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://noilelek.blog.hu/api/trackback/id/tr1615017040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.