Legyen szó anyagi vagy másfajta sikerről, nagyon ellentmondásos a megítélése. A többi ember részéről irigységet, rosszhiszeműséget, kétkedést vált ki. Titkolni és szégyellni való-e, ha valamiben sikert érsz el?
Szinte mindenki arra vágyik, hogy elismerjék a munkájában, vegye körül szerető család, és hosszantartó egészségnek örvendjen. Mégis, ha eléred egyiket-másikat, szinte vonakodsz beszélni róla: attól félsz, negatív véleményeket kapnál. Elég furcsa, mégis létező jelenségről van szó.
A szegénység érdem, a pénz bűn?
Ismered a mesét - a szegénylegény mindig szeretnivaló, és végül meglesz a jutalma. A gazdag ember átkozott, pusztuljon, biztosan ármány módon szerezte a vagyonát. Szerintem ez alapvetően rossz beállítottságot szül már a gyerekekben. Jó esetben elfelejtik, mire felnőnek. Igaz, hogy a mesének van egy pozitív kicsengése, mégpedig az, hogy arra biztat: lehetsz bármilyen szerencsétlen, még van kiút!
De ha felnőttként megkérdez valaki, mennyit keresel (és adott esetben egész jó a jövedelmed, szinte mentegetőzésbe fogsz: tudod, sokáig keresgéltem míg erre rátaláltam, és nem is olyan fényes az egész, ott a sok túlóra, meg a hülye főnök, szóval ne irigyelj!
Mi lenne, ha csak derűsen azt mondanád, köszönöm, tényleg jó idők járnak rám mostanság, és ennek szívből örülök!
Fordítsuk meg a helyzetet: te találkozol valakivel, akinek szemmel láthatóan jól alakulnak a dolgai. Őszintén tudsz örülni ennek, vagy megfordul a fejedben: A francba! Mit tud ő, amit én nem? Miért vagyok ilyen szerencsétlen, és ő miért érdemli meg mindezt?
Holott azt is gondolhatnád, milyen szuper, hogy találkoztatok, most új motivációt adott neked, hogy te is elindulj egy másik úton.
Biztosan megcsalja!
Számtalan cikket, műsort láthatsz megromlott házasságokról, vagy a baráti körödben is megy a pletyka, hogy Gézáék válnak. Mert ezen van mit beszélni, ez szenzáció! Aztán ha véletlenül belebotlasz egy boldog párba, ez jut az eszedbe: na, ez csak a felszín! Biztos csalja a pasi, biztos csak a pénzéért rajong érte a nő.
Főleg akkor gondolsz ilyeneket, ha a saját kapcsolatod sem valami fényes, vagy éppen egyedülálló vagy és vágynál egy társra. Ha másnak sikerül, akkor ő áruló, hogy merészel boldog lenni, míg te megnyúlt képpel kanalazod a fagyit a kanapén, egymagad? Neki jár, neked nem?
A boldogság nem válogat, hogy oké, te jó vagy nálam, hozzád jövök, te béna vagy, téged elkerüllek. Azokhoz viszont tényleg gyakrabban beköszön, akik hisznek benne, sőt, el is várják, hogy jöjjön. A “nekem már úgyis mindegy” hozzáállás totálisan negatív energiákat küld szerteszét. Ki szeretne egy örökké panaszkodó valakihez közeledni? Ha mások szeretetteljes kapcsolatát irigyled, automatikusan leértékeled magad. Hidd el, ezt más is észreveszi. A diszkont árú emberekről pedig azt gondolják majd, hogy nem érdemes értük nyúlni. Inkább ragassz magadra egy új árcédulát.
Ha nem élsz vissza vele
Abból a hitből is táplálkozhat a sikerrel kapcsolatos rossz viszony, ha ismersz olyanokat, akik mint kakas a szemétdombon, maguk alá gyűrik amijük van, és kárörvendően vigyorognak. Tudom, vannak ilyenek bőven. De ha te elérsz valamit, és azt nem másokon keresztülgázolásra használod, miért lennél elítélendő? Semmi okod a titkolózásra. Ó, most nem a kommersz tanácsra gondolok, hogy adakozz abból amid van, és oszd meg másokkal. (Persze, tedd, csak most mást szeretnék kiemelni.) Ha a saját jó közérzetedre, jóllétedre fordítod, akkor sem vagy önző. Úgy érzem, mindenki boldogulásra született. Te is. Használd, élvezd, éld meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.