Pintér-Galgóczi Dóra blogja

Dőlj hátra egy kicsit néha!

2019/10/02. - írta: Galgóczi Dóra

Ha nagyon erősen vágysz egy célra, minden erődet beveted, hogy elérd. Aztán ha nincs siker, még tovább hajtod a dolgot, miközben magad és a világot okolod. Holott lehet, hogy másra lenne most szükséged.

img_2496.JPG

 Céltudatos vagy tudatalattis?

 Az akarás olyan érzés, ami azonnal feszültséget kelt. Összeszorul a szíved, a gyomrod, az ökleid. A stressz-szinted is megugrik. Lepergeted magad előtt, mi lesz, ha nem éred el a célodat. Ez még több tettre sarkall, ám legtöbbször a tettek közben is az lebeg előtted, jaj, mi lesz, ha…!

Természetesen nagyon jó, hogy minden tőled telhetőt megteszel. Egyészt, így nem tehetsz később szemrehányást magadnak, hogy nem voltál elég alapos és kitartó. Másrészt nyilván az esélyeid is növekednek, ha megteszed a szükséges lépéseket. Tedd is! Közben nem feledve egy apró tényt, hogy nagy részt rajtad múlik a dolog, de kis részben feletted áll. Van úgy, hogy bármit csinálhatsz, mégsem érsz célba. Van úgy, hogy az a legjobb tett, ha nem teszel semmit.

Fontos, hogy felismerd, mikor jön el az a pont, amikor felemeled a kezeidet, hogy oké, eddig tartottam én, most már jöjjön a sors, Isten, vagy ki miben hisz. De egészen materiális háttere is van ennek: ha egy lépést hátrálsz, ha fellélegzel, az eddig lekötött energiáid felszabadulnak. Olyanok is, amiket eddig észre sem vettél.

 A hátralépés nem feladás!

 Szó sincs róla, hogy ha valami nem sikerül, akkor vedd úgy, hogy már nem is fog! Inkább csak próbáld madártávlatból szemlélni. Mert lehet, hogy eddig annyira szorítottad, olyan közel voltál hozzá, hogy nem láttad a lényegét. Mint mikor egy fényképet néznél úgy, hogy az orrod hegye is hozzáér. Ugye, hogy így nem látsz belőle szinte semmit?
Ha viszont távolítod a szemedtől, mindjárt kirajzolódik a kép. Talán most is erre van szükséged. Nézd meg a célod környezetét is! Egyáltalán: mi motivál, hogy elérd? Mások véleménye? Vagy, mert ez a szokás? Vagy imponálni akarsz ezzel valakinek?
Vagy, mert jobban éreznéd magad tőle. Mert úgy érzed, kiteljesedne vele az életed. Mert örömöt szereznél vele annak, aki igazán fontos neked.
Jó, ha szépen összeszeded, akár le is írod ezeket a szempontokat. Még az is lehet, hogy rádöbbensz: jé, hát én nem is ezt akarom igazán!

De lehet, hogy még jobban megszereted a célodat, még inkább magadénak fogod érezni. Hagyod, hogy egy kicsit ő is beszéljen hozzád. Akar-e kapcsolódni, akar-e veled lenni? Hogy éreznétek magatokat így, együtt?

 Van élet a célodon kívül is

 Van, és éld meg! Fogd kézen a célodat, menjetek egymás mellett. Nem ő van elől és te hajszolod. Együtt sétáltok a fasorban, együtt úsztok a tóban, együtt szórtok havat a fák ágairól.

Ott van veled, de most úgy, hogy szinte észre sem veszed. Puhán lépdel, vigyáz rád. Közben néha el is feledkezel róla. Mert olyan jó reggel kitárni az ablakot, olyan jó megsütni egy meggyes lepényt. Érezni anyagot, formát, itt és most. Végre nem előre nézni, hanem csak úgy: lenni.

Nehéz, tudom. Nehéz a csak úgy létezés. Megszoktad, hogy mindig valamit valamiért. És, hogy amit teszel, annak kézzel fogható haszna kell legyen. Különben mit sem ér, és mit sem érsz.
Pedig vannak helyzetek, amikor ennek van a legtöbb haszna. Ne törődj semmivel. Adj magadnak időt, szeretetet, odafigyelést. Látszólag nem történik semmi. Látszólag csend van. De ebben a csendben történhetnek olyan dolgok, melyek máskor sosem. Még meglepődhetsz a végén. Nem feszültél, nem gondoltál rá – és akkor, ott, utolér a célod. Ő ér utol téged, nem te őt.v

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://noilelek.blog.hu/api/trackback/id/tr4915187796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása