Leesett a Nap épp az öledbe
hideg kődarab, hová
szórta a sárgát, aranyat
és gömb sem volt, csak
rücskös markolat
nem ezt kérted
visszadobnád blokkért cserébe.
Lentről könnyű, nem ér
onnan elbírja az árulást
a mese, látod, mekkora
és fényévek, meg mágnes
hagyd, a kvantumfizika
magas, inkább tegyél
úgy, mint aki érti.
Lehet meddő strucctojás
kikeletlen háza
a várakozásnak
pórusain eltűnt évek
léptei ki-be járnak
húsvét és hálaadás
és választhatsz, még mi.
Lelóg egy létra az égből
küldték, nem merted kérni
hónod alatt súlya
fel, fel, éget, karcos
fénygomolyag, vissza
akasztod, a légző
köd csücskére. Így ni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.