Gyakran hallod azt a tanácsot, hogy a naponta több, kisebb mennyiségű étkezés egészséges. Az utóbbi időben ennek ellenkezője is egyre népszerűbb, hogy napi két, vagy akár egyetlen étkezés az optimális. Már azt sem tudod, kinek higgyél? Nyugodj meg, ezzel nem vagy egyedül!

Az iskolába készülődve anyukád eléd tette a kakaót és a lekváros kenyeret. A táskádban már ott lapult a tízórai, jaj, csak kitartson ebédig! Ami vagy ehető volt a menzán, vagy… ha nem, akkor indultál a büfébe pótlásért. Emlékszel még a suli uzsonna-kenyereire? Igen, a héját a kukába dobtad, pedig ma már tudod, az a legjobb. Este jó esetben együtt vacsorázott a család, lefekvés előtt még elmajszoltál néhány kekszet – erről csak kamaszként szoktál le, amikor téged is utolért a fogyókúraőrület. De az biztos, hogy legalább három óránként ettél. Folytattad ezt felnőttként is, mert a kiegyenlített vércukorszintről minden magazin és az orvosod is ugyanazt gondolta. Hogy szépen, arányosan oszd el a napi étkezéseidet, és már azt is tudod, a zabkása nem okoz olyan nagy inzulinválszt, mint a kakaós csiga. Pech, de így van.

Aztán megláttál a Youtube-on egy kigyúrt pasit, aki hetente hatszor edz, állítása szerint táplálékkiegészítők nélkül, és láss csodát, csak egyszer eszik naponta. Ráadásul este, amiről eddig azt hitted, rémesen hizlal. Másnap a kolléganőd kezéből hiányzott valami. A metrópékség papírzacskója! Lelkendzve meséli, hogy mától nem reggelizik, csak felhajt fél liter citromos vizet. Tuti, hogy elájul ebédig, jósolod, de nem. Sőt, a körbekínált bonbonból sem vesz, hiába szülinapos a Vali. Hogy csinálja, miközben te már kétszer ettél aznap, mégis alig várod, hogy kimenjetek délben a kifőzdébe? Aztán úgy döntesz, elengeded a problémát. Neked ne magyarázzon senki arról, hogy az intermittent fasting nevű új csoda milyen jó. Aminek lényege, hogy minél hosszabb szünet legyen két étkezés közt, innen a neve, az időszakos böjtölés. Kétségtelen, hogy több ideje van pihenésre az emésztőszerveknek, nem dolgoztatod őket túl gyakran. Az anyagcsere képes átállni az új üzemmódra, nem fog leesni a vércukrod, és ha a nap végén képes vagy elég kalóriát bevinni, az erőd sem hagy el. A profik csak este esznek, a kezdőbbek az ebédet még megtartják. És mennyi időt megspórolnak a reggeli készülődéskor! Sem kenyérkenés, sem turmixolás.

Azonban úgysem fogják meggyőzni sem a százhatvan grammos diéta híveit, akik bizony öt-hat alkalommal esznek naponta, sem a megrögzött csipegetőket, akik dehogy fosztanák meg magukat a napközben elrágcsált müzliszelettől vagy banántól. Kinek van igaza? Mindenkinek. Aki figyeli saját magát. Vannak alap igazságok az étkezést illetően, senki nem cáfolja, hogy több vitamin van a párolt répában, mint a gumicukorban. De, hogy neked, a te saját, privát szervezetednek melyik a jobb ritmus, azt egyedül te fogod megtapasztalni. Legyél bátran kísérletező kedvű, ha nincs semmilyen anyagcsere- vagy emésztőszervi betegséged. Hagyd ki a reggelit néhány napig, és ha egyenletes marad az energiaszinted, akkor hurrá! Ám ha így az ájulás kerülget, térj csak vissza – ne a csigához, inkább a müzlihez. Ez esetben viszont tényleg legyen szerényebb a vacsorád. Mert ha csak annyit jegyzel meg az intermittent fastingból, hogy este jó sokat lehet enni, azt viszont szándékosan elfelejted, hogy ők napközben nem esznek, akkor… úgyis kitalálod. Úszógumi, igen. Úgyhogy, bármily szomorú, de nincs egyen-recept. Jó, hogy kitágulnak a keretek, hogy egyre többféle étrend megfér az egészségesnek mondott kategóriában. Mozoghatsz köztük, míg meg nem találod azt, ami épp elég jó. Neked, mert rólad szól, nem a videókról meg Valiról.