Közös közöny

Ma éjjel letört egy
szelet a Földből.
Nem veszi talán senki észre,
hacsak a lapok szalagcíme
nem szórta-harsogta volna
és nem tűzik főműsorra
este hét ötvenöttől.

 Teca, nézd már, ez mi a túró?
Pszt, nem hallom a végét!
Mit papol ez a mókus megint?
Méghogy letört! Egy szelet! – legyint.
Mekkora vakítás, még el is hiszem!
Na, menjünk enni. A sót majd viszem.
Te meg nyomd ki a tévét. 

Kisasszony, ugye, most viccel?
Hogy lenne már törölt járat?
Letört a célország. A Földből. Értem.
Akkor kezeltesse magát, kérem.
Ez reptér, nem az elmeosztály.
Ne szórakozzon tovább most már,
a kongresszuson nyolcvanan várnak.

 Dél óta csörgetem, hihetetlen.
Csak műtét közben némítja, tudom.
Mit beszélsz? Nem, nem néztem a Neten.
Montreal is ott volt a szeleten?
Melyiken? Na ne. Ugratsz, valld be.
Sarah nem szálldos csak hipp-hopp, le
a Földről. Újrahívom.

 Mit idegeskedsz? Azt a tételt
tuti nem húzod. Elhajíthatod.
Tiszta mázli, én sem bírtam.
Az idétlen tórendszer, földtan…
Öregem, mekkora szerencse,
hogy épp ott repedt meg és tört le.
Lapozzunk. Mi jön? Az Andok?

 Új reggel, kisimult minden
címlap, villantva, a svéd Yvett
Lett idén a Miss World. Ki érti?
Talán nem volt a zsűriben férfi?
Na, mindegy, fő, hogy ennyi
újság elfogyott. Ez nem semmi!
Valahol kering, lebeg egy szelet.