Haszontalannak érzed azt az időt, amikor - látszólag! - semmit nem teszel? Holott ilyenkor nagyon fontos történések zajlanak benned. Engedd meg magadnak a tevékenység nélküli perceket!
Amikor egy kamasz az ágyán fekszik és a plafont bámulja, még csak-csak elfogadják a szülők, hogy a hatalmas hormonális változások miatt egyszerűen képtelen bármivel is foglalkozni. "Majd kinövi" - biztatják magukat. És valóban. Felnőtt korunkra elfelejtjük, milyen jó csak úgy egyszerűen létezni, mindenféle cselekvés nélkül.
Mert az a hasznos, aminek anyagi vagy tárgyi eredménye van, hisszük. Nekem is legtöbbször lelkiismeret-furdalásom támad, ha éppen nem dolgozom a laptop előtt, nem főzök vacsorát, nem takarítok vagy nem kezelek egy vendégemet a természetgyógyász rendelőben. Sőt, még nem is alszom, mert arra ugye azért rá lehet fogni, hogy létszükséglet.
Nyáron olykor spontán átélem a nem-cselekvés pillanatait. A fűben a törölközőmön fekve, bámulom az eget, kis kört formálok két ujjamból, hogy mint egy fényképezőgép lencséjében, csak ebben a körben lássam a kékséget és egy odahajló faág szélét. Minden egyéb megszűnik létezni ilyenkor. Határtalan béke. Megnyugvás. Semmi nem számít.
Itthon, a városban már kevésbé jut eszembe, pedig itt is megvalósítható. Igaz, zakatolnak a gondolatok és a tennivalók, de néha benyomom a Delete gombot. Ránézek a macskámra, ő aztán jól tud a mostban létezni és nem aggódni, nem pörögni. Heidi, engedj ide egy kicsit magad mellé, súgom, és megpróbálom utánozni őt. Csak elnyúlunk az ágyon, nem alszunk, csak ernyedten belesimulunk a létbe. Most. Így. Jó.
Ha nincs macska-társad, azért még megkísérelheted te is. Hogy ha percekre, vagy fél órára, tényleg NE tegyél semmit. Ekkor bontakozik ki a kapcsolódás a láthatatlanhoz. Jönnek a megérzések, a hallhatatlan hangok. A válaszok. De csak kicsit később, amikor már kibontakoztál a nem-cselekvésből. Sokkal több haszna lesz, mintha ezidő alatt is forognál a tettek kerekében. Akkor egy helyben pörögsz, így viszont, a végtelen a tiéd. Elmosódnak a határaid, egy vagy mindennel. Tedd. Meg. Ma.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.