Semmi kétséged nincs afelől, hogy testedzéssel sokat tehetsz egészségedért. Ha eddig azt gondoltad, csak a keringésedre, izomzatodra és testsúlyodra nézve kedvező a mozgás, akkor most egy egészen más hatást is megismerhetsz.

A sózott ételek hasonló hatást keltenek az agyban, mint a kábítószer. Nem csoda, ha nehéz abbahagyni a fogyasztásukat!

Gyógyszerek helyett természetes módszerekkel is védekezhetsz az allergia ellen. Ha követed tanácsainkat, akár már idén is tünetmentesen élvezheted a nyarat. 

Korábban úgy gondoltuk, az allergiás panaszokkal élethosszig együtt kell élni. Legfeljebb a komoly mellékhatásokat is okozó gyógyszerektől vártuk a megoldást. Azonban egyre több bizonyíték született arra, hogy megfelelő életmód-változtatással és természetes módszerek segítségével sikeresen megszabadulhatunk a tünetektől. Dr. Timár Zsuzsanna orvos-természetgyógyász beavat a részletekbe.

Az étkezési zavarok közt egyre gyakoribb az orthorexia, az egészséges táplálkozással kapcsolatos megszállottság. Számtalan forrásból tájékozódhatsz a helyes étrenddel kapcsolatban - ám az információ-áradat oda vezethet, hogy nehezen tudod eldönteni, milyen élelmiszerek biztonságosak.

Vágyak, kétségek, remények és lebeszélések. A környezetünktől, a párunktól, önmagunktól. Hogy miért előbb vagy miért később, és legyen-e egyáltalán. Talán semmilyen kérdést nem övez ennyi szempont, mint a babatervezést.

Nyolcévesen büszkén újságolod a nagyinak, hogy állatorvos leszel, mert imádod a cicákat. Most egy multinál nyomkodod a fénymásoló gombját, megint bemondta az unalmast a nyavalyás.
Húszévesen eltökéled, még a karrierépítés előtt lesz két-három csemetéd, úgy az igazi, fiatal anyukának lenni! Most a cikket böngészed, amiben a nőgyógyász megnyugtatja az olvasókat, hogy negyven felett sem késő.
Félreteszel egy kis összeget az amúgy sem nagy fizetésedből, hogy nyugdíjas korodban végre elutazz Horvátországba, mert eddig a Balatont is alig láttad. Ám mire eljön az idő, legyintesz, dehogy ülsz fel a társasutazás buszára ami csak négyóránként áll meg és senki nem törődik vele, hogy neked sokkal sűrűbben kell vécére menned. Inkább bepakolsz a bőröndbe, hogy lemenj Aligára.
Tervezünk, kigondolunk, kiszámoljuk, aztán… aztán valami közbelép. De biztos, hogy baj ez? Nem lehet, hogy a véletlenek éppen arrafelé terelnek, hogy jobb legyen az életünk?

Mégha az adott pillanatban nem is tudod, mi miért történik, mintha lenne egyfajta rendező elv tőlünk függetlenül. Így van ez a babatervezéssel is – rákészülsz, vagy éppen úgy döntesz, nem neked való a szülőség és a családosdi. Aztán egy váratlan pillanatban utolér egy érzés – halványan, épphogy átsuhan a homlokod mögött. Nem, nem tervezted, sőt, rá sem gondoltál már régóta. Mégis ott van, és ahelyett, hogy menekülnél vagy megijednél, furcsa és jóleső nyugalom telepszik rád. Körbefon a nem-tervezettség biztonsága. Minden így van jól, ahogy.

Átélted már ezt az érzést, valamilyen élethelyzettel kapcsolatban? Elhessegetted, vagy megőrizted? Én azt hiszem, több ilyen pillanat van az életünkben, csak a villogó-zakatoló külvilág elhallgattatja, mielőtt még észrevennénk. Pedig érdemes kapcsolódni, a nagy egészhez, ahonnan az önmagukért létező megérzések jönnek. Erről írtam legújabb könyvemben, a címe: Messziről jött magzatok. Egy ikerpár születésének történetén keresztül gondolkodom arról, vajon véletlen-e, hogy kik, mikor és hová érkeznek ide, földlakónak? Milyen tudást hoznak magukkal, és bennünk léteznek-e már a fogantatás előtt, mikor még nincs kézzel fogható bizonyíték a létezésükre – de talán a megérzést már odaajándékozták nekünk.

Gyertek el a könyvbemutatóra is, április 20-án a Millenárisra, 17 órától! A könyvet pedig meg is vásárolhatjátok kedvezményesen:

https://www.libri.hu/konyv/galgoczi_dora.messzirol-jott-magzatok.html

A kettő nem ugyanaz, a látszat ellenére sem. A létezéshez elegendő két sejt véletlen vagy szándékos találkozása, majd némi szerencse az elkövetkező hatvan-száz évre. Jönnek a reggelek, kávéillat, rádió, autó, busz, metró. Excel-tábla, két kattintás, végre eltelt. Mirelit pizza, mi volt a suliban, semmi, jó, nemjó. Sorozat vagy akció, miért ölnek, miért ölelnek. Megölelnél? Most ne. Jó. Nemjó. Csörög, vijjog. Kávéillat, rádió…

Befagyott reggelek, lefagyott esték, fagyasztott kaja, jegelt szex. Létezés, a miértek is jég alatt. Csak úgy, kérdés nem kell, az annyira bonyolítaná az egészet. Megszoktad, ő is, ez lenne a rendje? Az életnek? Annak biztosan nem. Legfeljebb a létezésnek. Az élet, ha bebújik az ablakrésen, letörli a jégvirágokat. Most is vijjog és ébreszt a mobil, az óra, a kedves. Csak ezúttal nem csapod le, „A francba!” felkiáltással. Most is sziszegve jön ki a kávé, csak hirtelen az ízét is érzed, nem csak úgy lenyeled, hogy ezen is túl legyél. Megnyílik az Excel, de megkérdezed magadtól, tényleg számít-e amit csinálsz, és nem csak úgy kitöltöd, hogy ezen is túl legyél. Kinézel az ablakon, vajon jó helyen vagy-e, erre vágytál, erre születtél? S ha nem, akkor is fel tudsz fedezni valami apró mozaikdarabkát, ami mégis itt tart? Ha nem, képes vagy-e lépni, merni, tenni? Hogy élj, ne csak létezz.

Hazafelé a metrón ma nem a posztokat görgeted, a földet bámulod, hanem találgatod, hogy ők, a többiek vajon élnek, vagy csak léteznek. Ha igen, miért, ha nem, miért. Betérsz a boltba, de kikerülöd a mirelit pultot. Bedobsz egy fej brokkolit a kosárba, meg egy zacskó furcsa magot, amiről azt olvastad egy cikkben, hogy védi a szívet, de akkor simán ráklikkeltél a kis ikszre és bezártad, á, hülyeség. Ma talán mégsem. És meg sem kérdezed, mi volt a suliban, inkább elmeséled, veled mi volt. Akkor is, ha azonnal rávágnád a választ, hogy semmi. Pedig, de. Csak akkor még nem tudtad, amikor csak léteztél. Egész jó, böki ő a villáját a brokkoliba. Rászórva az az izé, a szívvédő, de már észre sem veszi, inkább átölel. Ma nem derül ki, hogy a kereskedelmin vagy a közszolgálatin ki ölt és ki ölelt. Nem számít, mert már nem csak léteztek. Az élet úgy dönt, nem bújik vissza az ablakrésen. Jó itt neki. Titokban lenyomja az ébresztő gombját, mielőtt még megszólalna reggel. Bekúszik a takaró alá, megsimítja a bokádat. Lassan nyitod a szemed, észreveszed a fénynyalábot a párnádon. Felkelsz a felkelésért, nem azért, mert muszáj. Az ablakról leolvadtak a jégvirágok. Meg-megállva, kanyarogva indul egy vízfolyam az üvegen. Követed a tekinteteddel, míg a rádió hallgat. Elindulsz. Élni.

Ha megkérdeznék, egészséges vagy-e, azt mondanád, igen. Ha megkérdeznék, jól érzed-e magad, azt mondanád, igen. Ám ha rákérdeznének, érzel-e tompa fejfájást reggelente, vagy napközben hirtelen rád törő fáradtságrohamokat, már elgondolkodnál. Tényleg olyan jól vagy? Két napja a buszon furcsán megszédültél, a bőröd pedig olyan száraz, hogy szinte fáj, ha éjjel a lepedőhöz ér.

Lógó orral mész haza a suliból, mert idén nem te lettél az osztályelső, hanem az undok Várhegyi, aki senkinek nem hagyja, hogy lemásolja róla a házit. Jövőre még jobban belehúzol, még Dani születésnapjára sem mész el, mert másnap témazáró, pedig egész évben arra vártál, hogy meghívjon. De kitűnő lesz a bizid. Tökéletes lettél. És boldog?

Vendégváró sós süteményként is megállja a helyét, de kedvenced lesz akkor is, ha egy könnyű vacsorára vágysz. Elkészítése egyszerű, és igazán költséghatékony. A gyerekek is szeretni fogják!